Életünk napjai :)

Nem tudom elég kifejezően elmondani mennyire szégyellem magam, hogy eddig nem írtam blogot :( de meg kell védenem magam, ez nemcsak rajtam múlt...leginkább a gépírónőm (anyukám) nem ért rá, vagy nem volt itthon, ezért nem sikerült megcsillantanom alkotói vénám tökéletességét egy újabb bejegyzés formájában :)

szóval...mivel már több, mint egy hónap eltelt a legutóbbi írásom óta, megpróbálom kicsit összeszedni, hogy mi is történt velem, velünk, és a nagyvilágban mostanában..

kezdjük ott, hogy Anya elment egy hétre Szegedre. 3 éves korom ellenére, már nagyjából sikerült kezelnem azt a helyzetet, hogy nélkülöznöm kell az anyukámat hosszabb-rövidebb időre. 2 évig éltem úgy, hogy Anya Pesten lakott, így csak hétvégenként láttam. Tudjátok ez azért van, mert nem adta fel a karriert a gyereknevelés miatt. Én ezért nagyon büszke vagyok rá, és megpróbálok úgy segíteni neki, hogy jó kisfia vagyok, és nem hisztizek. (közben megjegyezte, hogy igaz, hogy nem hisztizek, de szégyenteljes módon lealacsonyítottam a gépírónőm kategóriába) szóval vissza a kiindulóponthoz... már mikor anya elment szegedre, és tudtam hogy a hétvégi forma1-et a Tantival kettesben kell megnéznem, éreztem, hogy itt hatalmas bonyodalmak lesznek. És így is lett. Habár érdekes módon nem itthon, hanem Mogyoródon. Az időmérőnél elromlott a kijelző, Massa bácsit pedig fejbemaszta egy Rubens-rugó...najó ezzel nem viccelődünk, szegényt nagyon sajnáltam, még sírtam is. Viszont Apa indult az 1. helyről!!! :) amit természetesen másnap jól elrontottak neki a boxban, mert úgy rakták fel a kerekét, hogy leessen. :( elég gonosz dolog apukám sorsát ilyen slendrián emberek munkájára bízni. Még szerencse, hogy vele nem történt semmi. Akkor megszakadt volna a kis szivem. Ennyit a hungaroringről.

Alig, hogy hazajött Szegedről, 1 héttel később Anya megint eltűnt 4 napra, csak mostmár a Tantit is vitte magával. Ezalatt űrhajós kiképzésen estem át. Most nézel, és nem tudod miről beszélek. Hidd el nem jó dolog. A Nani kimosott. A mosógépben. De ne gondoljatok rosszakat a Naniról, ez sajnos kötelező egy évben egyszer, mert különben ellepnek az atkák. Legfrissebb elhatározásom szerint aviátor leszek, arra pedig edzeni kell, szóval vehetjük úgy, hogy Nanika megalapozza a profizmusom. Egyébként meg nagyon is figyelmes.. a  centrifugát is levette 1000-ről 800 fordulatra :) Így tisztán mehettem Anya és a Tanti elé Pestre. Megint utaztam rendes autópályán :) Másnap pedig amíg a hölgyek vásároltak, mi a Papival férfias munkát vállaltunk magunkra, megpróbáltuk megjavítani a klotyeszt. Sajnos nem sikerült, de nem rajtunk múlt, hiányzott néhány alkatrész. Egyébként Anya hozott nekem ajándékot Szlovéniából, egy csomag zsepit, amin én vagyok rajta. Hát nemtudom, de szerintem a hátam mögött visszaéltek a személyiségi jogaimmal, és csak úgy felhasználták a fizimiskám. Ráadásul kalóz öltözéket photoshoppoltak rám, kardot a kezembe, és csak egy fél szemem van....jah és jön a hab a tortán: így harcolok egy karika fülbevalós szintén félszemű KALÓZKACSÁVAL! Aki, tudja, hogy ki alkotta meg ezt a zsepit, mondja meg az illetőnek, azt üzenem, hogy a listámon van.... Mert nincs bajom a kalózokkal, Apukám is volt már az többször is (gyengébbek kedvéért Johnny Depp) csak ha felhasználnak kérjék az engedélyem. Szerintem ez minden helyzetben így helyénvaló.

Szlovénia után Anya megint eltűnt 5 napra Horvátországba, de azalatt nem történt semmi rendkívüli itthon. Azóta viszont a Tanti gyakorlaton van a bíróságon, és emiatt szenved, a Papi visszament, fáj a lába, bumszli lett, és emiatt szenved (mondjuk 3-ra: Jobbulást Papi!) a Naninak is véget ért a szabadság, újra tárgyalhatja (idézem anyukámat) kibaszott lalás emberek ügyeit, és emiatt szenved. Anyának szakdolgozatot kell (kéne) írnia, és emiatt szenved, de aki a legjobban szenved, az én vagyok, mert újra itt a szeptember, ami azt jelenti, hogy reggeltől délutánig egyedül töltöm itthon a napjaimat :( mindegy. elvileg egyre nagyobb vagyok, egyre jobban viselem.

most mennem kell, nemsokára (tényleg nemsokára!) újra jelentkezem :) 

puszi!

ui: Mesi! Nagyon köszönöm TörpPicurt, hihetetlenül örültem neki!! :) csak miatta gyűjtöttem a törpöket!!

ééés képek:

Úton :)

A Nani dolgozik, és én vagyok a támasza...

Sziasztok!

Tudom a múlthéten nagyon elmaradtam a blog-írással, de megígérem, hogy megpróbálom behozni a lemaradást, csak ne haragudjatok rám, mert az nekem nagyon gyötrelmes lenne.

Hétfőn és kedden nem történt semmi izgalmas, de szerdán NANI-nap volt!! 1 napra visszakaptam a teljesértékű Nanimat. :) Ilyen legközelebb csak akkor lesz, mikor szabadságon lesz, de szerintem akkor is állandóan kecsölni fog, ha a bíróságon nem is, akkor majd a konyhában. Próbálok megfelelő módon eleget tenni apróséfi kötelességeimnek, és annyit segíteni a Naninak amennyit csak tudok. De elég nehéz lépést tartani vele. A miheztartás végett: 1 Tanti-lépés 3 Vito-lépés, 1 Nani-lépés 4 Vito-lépés, 1 Anya-lépés 5 Vito-lépés. Papit még nem számoltuk meg, de úgy sejtem, hogy 1 Papi-lépés olyan 6,5-7 Vito-lépés lehet. Ráadásul a Nani (félreértés ne essék, ez elismerés, nem akarom egy pillanatig sem megbántani) szóval ő olyan sebességgel közlekedik mindenhol mint a gyalogkakukk, még a konyhában is, csak nem bipbipel. Pedig az irtó vicces lenne, ha olyan Nanim lenne aki bipbipel. Talán majd egyszer megkérem, hogy próbálja ki a kedvemért. Talán gyereknapon. A születésnapomon biztos nem, mert az december 24-én van, és a karácsony elég stresszes itt nálunk, ahogy az elmúlt 3 évemben ezt megfigyelhettem. Szerintem az egy abszolút antibipbipes időszak. Vissza a Nani-naphoz: délelőtt végig együtt voltam a Nanival, csináltunk könnyű kis gyümölcslevest, aztán corn flakes-es rántott husit. A panírozásnál Anya is csatlakozott, pedig nem szeret panírozni, mert azt mondja 2 nap múlva is lisztestojásoskornfléjkszesmasszát szed ki a körmei alól. Én nem tudom, hogy az milyen. Nekem nincsenek körmeim. Ami azt illeti ujjaim sincsenek. Csak 2. A kezemen van 1-1 hüvelykujjam. Lábujjaim tényleg nincsenek. Egysem. A Tanti mindig rávilágít a valóságra, hogy elég kis bumszli lábaim vannak, ráadásul csámpásan állok. Hát de kérdezem én, nagy baj, hogy csámpásan állok, ha 3 évesen eléneklem Neked a Nessun Dorma-t, elszavalom a János vitézt, tudom, hogy mi az eshetőleges szándék, hogy a villám elektromos kisülés az égben, hogy a turizmust csak fenntartható fejődéssel lehet kiépíteni, a fenntartható fejlődés alapja pedig a tudatos tervezés, illetve meg tudom osztani Veled az érzéseimet egyenlítői kecsuául. Najó ez egy kis túlzás. Csak akkor tudom, ha szeretlek :) Ajj de mindig elkalandozok. Szóval vissza a Nani-naphoz. Ebédre jól befaltunk. Le is sunytunk gyorsan a Nanival délután. Miután felkeltünk, Nani, Tanti és Anya elmentek a Barlangfürdőbe. Oda sajnos nem mehettem velük, mert én csak mérsékelten vagyok vízálló, de Anya megígérte, hogy majd kapok egy felfújható kis gumicsónakot, és azzal bemehetek velük még a Balatonba is :)

Csütörtökön és pénteken megint nem történt túl sok minden. Ma jöttek Dédiék (Papi-anyukája Dédiék) felköszöntötték a Nanit, mert holnap lesz a Nani szülinapja. Ha befejeztem a blogírást, még rajzolnom kell Neki valami szépet. Sajnos még nem tudom, hogy mit. Gondoltam, hogy rajzolok róla egy portrét, de nem vagyok olyan tehetséges, hogy papírra tudnám vetni Nani szépségét. (ha olvassa majd ezt a bejegyzést, azt fogja mondani, hogy gúnyolódtam, pedig nem is :(  ) Holnap egyébként Anya elutazik 1 hétre, úgyhogy addig biztos nem fogok blogot írni, mert együtt írjuk. Pontosabban ő gépeli le a gondolataimat, vagyis diktálok neki. Ahogy már említettem, nincsenek ujjaim, így elég nehezen oldanám meg egyedül a dolgot.

Mivel még alkotnom kell valami szépet a Naninak, most lassan elköszönök, csak még mutatok néhány képet:

A Tanti új csizmájában állok a saját lábaimon! :)

Amíg a Nanival vártuk, hogy kicentrifugázzon a mosógép felmásztam a szárítóra, mert nekem az egész lakás egy játszótér :) Itt éppen lajhár pózban vagyok. Nani szóvá is tette, hogy miért vonzódom ahhoz, hogy mindig valamilyen állatpózt vegyek fel. A másik kedvencem az oposszum, majd egyszer megkérem Anyát, hogy csináljon olyan képet is :)

És mára az utolsó kép, (Papi kedvéért szemből) egy kis pihi Rémyvel ebéd után:

Mostmár tényleg elköszönök, ha Anya hazajött, én is visszatérek! :)

puszi, Vito

Sziasztok!

tegnap nem volt jó napom :( Anya éjszaka beteg volt, reggel meg elment dolgozni, úgyhogy éppen csak 1 rész hupikék törpikéket tudott velem megnézni. Mikor hazaért akkor meg csak összeszedte Tantit és Nanit és mentek Teri nénihez, a kvázi Dédimhez. Este megcsillant a remény, úgy nézett ki, hogy részt vehetek életem első buliján. Zsolcára mentem volna Anyával Helga nénihez. 4-en lettünk volna összesen, Helga néni, Reni (már megengedte, hogy tegezzem, egyébként tuti meghívott a pizsi-partimra, mert szeret engem) anya és én. Már azt is kitaláltam, hogy mit veszek fel, én lettem volna a meglepetés. Nagyon beleéltem magam, aztán sajnos úgy alakult, hogy nem volt buli :( ettől nagyon szomorú lettem, de a Nani megvigasztalt, és adott nekem sárgadinnyét. Soha nem ettem még, úgyhogy ha életem első buliján nem is, de életem első sárgadinnye evésén túl vagyok.

(ilyen letargiába estem mikor mondta anya, hogy mégsem megyünk sehova. fogtam Rémyt, és szomorkodtam. Utána jött a sárgadinnye, de arról sajnos nincs kép.

A mai napom már sokkal jobb volt :) hogy ne legyek szomorú, anya mondta, hogy menjek velük Dédiékhez Zsolcára. Mikor odaértünk, Dédimama mindenképpen ránk akart beszélni egy bőröndöt, egy esernyőt, és egy dvd lejátszót. Mikor negyedszer mondta anyának hogy vigyük már el ezeket, anya menekülni akart, és azt mondta menjünk ki dzsungeleset játszani a kertbe. Láttam szitakötőt, egy nyckelpiga-t (katicabogarat), és sok sok darazsat Dédipapa sörösüvege körül. 2 megállapításra jutottam ma Zsolcán: 1. Dédimama nem szereti Mary Poppins-t, mert nem szereti a bőröndöket, és az esernyőt sem. 2. a nektarin nevű barack elég betyárkörte, mert mindig csupizkodik... (Mary Poppinsra visszatérve, a Nani őt a szélhajtotta nők kategóriájába sorolja, ide tartozik még Juliette Binoche is, aki Johnny apukámmal játszott együtt a Csokoládé című filmben, és mindig várta a szelet amivel tovább utazhat. Lécci szóljatok, ha ismertek még egyéb szélhajtotta nőt, én csak 2ig jutottam)

Mikor hazaértünk, megebédeltünk. A Tanti különösen gyorsan megevett mindent, mert a forma1 miatt már olyan volt mint a sózott lukú tyúk. Végignéztük. A Tanti végig beszélte az egészet, mint már megszoktuk, végig csak Button-t figyelte, ahogy már megszoktuk, és nem foglalkozott anya és az én érzéseimmel (kell mondanom?) ahogy már megszoktuk..mindegy, már nem haragszom rá. Eredmény: Tanto 5. lett, Apa 7. Szerintem ha lett volna még 3-4 kör, Apának biztos sikerül megelőznie Rubenst, és akár Tantot is... de majd legközelebb. (viva mio padre automovilista!!!) Viszont beigazolódott az anyával közösen felállított elméletünk, miszerint Hamilton valóban Hamilton-kopó. Hiába volt már a verseny legelejétől körhátrányban, ahelyett, hogy kímélte volna az autóját, befejezte a versenyt (ugyanúgy körhátrányban) mert a kockás zászlónál várta a JUTIFALI!! :D de nem bántom jobban Hamiltont, mert Anyukám mindig azt mondja, hogy ne bántsak senkit, akkor sem ha nem kedvelem.

A nap mondata, amivel ma elköszönök tőletek nagyon hasznos volt számomra, mert több szót is tanultam belőle amit előtte nem ismertem: "na idefigyelj te vak kurafi. ha nem viszed azt a hatcsöcsű sátán kutyáját a szaténágyneműmről, nem csak egy vakvezetőkutyára lesz szükséged, hanem egy motoros székre is, amit a nyelveddel irányítasz."

kurafi = a férfi betyárkörte

szaténágynemű = olyan ágynemű amibe beleakad az ember kiszáradt, berepedezett sarka

vakvezetőkutya = nem tudtam, hogy vannak ilyen okos kutyák, de ez a tény megerősített abban, hogy szeretnék egy kiskutyát

ja és a végére egy vidámabb kép :)  Búvárkodtam a nappaliban.

Szia Kedves Olvasó!

Igen, jól láttad, sok apukával rendelkezem :) így a teljes nevem: Vito Lupo Fabiano Costello Nesta Santos Torres Ljungberg Depp Williams Angyal Thorpe Keegan Lee Csányi Wilson Svensson Bova. De nemcsak ők az apukáim. Ők azok akik a nevükre vettek. De van még többféle csoport is. Vannak azok az apukáim, akik nem vettek a nevükre, őket nem tudnám felsorolni, mert őket anyukám sem tudja felsorolni, csak néha megörülünk ha meglátjuk őket a tv-ben. Vannak tiszteletbeli apukáim: Rickard Engfors, Steiner Kristóf és Alföldi Róbert. Ők azért tiszteletbeli apukák, mert ha újabb családot alapítanak mostoha anyuka helyett mostoha apukát kapok. Egyébként az apukáim köre folyamatosan változik: vannak akik meghalnak (Heath Ledger), vannak akiket anya kitagad, mert szerinte nem méltó a viselkedésük hozzám (Sebestyén Balázs) és vannak akik késve lépnek be a körbe (Király Viktor). De szeretném ha emiatt nem ítélnétek el anyukámat. Ő nem egy céda vagy egy betyárkörte, ő egész egyszerűen szuper. Ha nem lenne ennyi apukám, nem lennék olyan, amilyen vagyok: Nani szerint egy csodagyerek, Tanti szerint eszméletlen, Papi szerint mosolynagykövet, aki azért van, hogy boldoggá tegye a családot. Anyukámnak és a sok apukámnak köszönhetem, hogy kb 8 állampolgárságom van, és kb 6 nyelven beszélek folyamatosan. Azért csak kb, mert az apukáim körének bővülésével ez is állandóan változik.

Ha már a családnál és a betyárkörteségnél tartunk, a Tanti hasonló, mint anya...(gyengébbek kedvéért attól Tanti, hogy ő a nagynénim, anyukám testvére) azért hasonló, mert Tantom is kb annyi van, mint apukám, csak a Tantinak még nincs gyereke. Most várja Hubbát, lassan fél éve, de majd csak akkor szül, ha azt mondjuk neki, hogy érett az anyaságra. Hát..szerintem még nem az. Sokszor egész napra megfeledkezik rólam. De alakul :)

A Nani, a legjobb nani a világon. Mindig együtt sütünk-főzünk. Én vagyok az ő kis apróséfe, aki szól ha kell még só az ételbe. Nem szereti ha az edényekbe beleülök, vagy a fejemre húzom őket. Szerinte ilyenkor bibaskópé vagyok, szerintem meg csak kicsi :) a Nanival már többször csináltunk kis-vitokat, kelttésztából, mézes tésztából, és egyszer kakaós tésztából. Szegény olyan vito lett, aki elaludt a napon.

A Papit ritkábban látom, mint Anyát, a Tantit és a Nanit, mert Ő csak 3 hetente jön haza. Mivel nem lakom együtt egyik apukámmal sem, ő számomra a férfi-modell. Tőle tanultam meg, hogy a férfiaknak kötelező megnézni mnden este a híradót, mert egy férfi legyen tisztában az aktuális helyzettel. Azt is tőle tanultam, hogy ha sokat eszünk, utána vigyázni kell, hogy mit iszunk (ne túl hideget!), mert lehűlhet a hasunk. Ja és a Papi tanított meg dobolni.

Most egy kis időre elköszönök, mert a Nanival sajtos húst sütünk, és illatokat érzek, ezért muszáj megnéznem, hogy áll.

puszi  

Tessék, itt egy kép rólam!