Sziasztok!

tegnap nem volt jó napom :( Anya éjszaka beteg volt, reggel meg elment dolgozni, úgyhogy éppen csak 1 rész hupikék törpikéket tudott velem megnézni. Mikor hazaért akkor meg csak összeszedte Tantit és Nanit és mentek Teri nénihez, a kvázi Dédimhez. Este megcsillant a remény, úgy nézett ki, hogy részt vehetek életem első buliján. Zsolcára mentem volna Anyával Helga nénihez. 4-en lettünk volna összesen, Helga néni, Reni (már megengedte, hogy tegezzem, egyébként tuti meghívott a pizsi-partimra, mert szeret engem) anya és én. Már azt is kitaláltam, hogy mit veszek fel, én lettem volna a meglepetés. Nagyon beleéltem magam, aztán sajnos úgy alakult, hogy nem volt buli :( ettől nagyon szomorú lettem, de a Nani megvigasztalt, és adott nekem sárgadinnyét. Soha nem ettem még, úgyhogy ha életem első buliján nem is, de életem első sárgadinnye evésén túl vagyok.

(ilyen letargiába estem mikor mondta anya, hogy mégsem megyünk sehova. fogtam Rémyt, és szomorkodtam. Utána jött a sárgadinnye, de arról sajnos nincs kép.

A mai napom már sokkal jobb volt :) hogy ne legyek szomorú, anya mondta, hogy menjek velük Dédiékhez Zsolcára. Mikor odaértünk, Dédimama mindenképpen ránk akart beszélni egy bőröndöt, egy esernyőt, és egy dvd lejátszót. Mikor negyedszer mondta anyának hogy vigyük már el ezeket, anya menekülni akart, és azt mondta menjünk ki dzsungeleset játszani a kertbe. Láttam szitakötőt, egy nyckelpiga-t (katicabogarat), és sok sok darazsat Dédipapa sörösüvege körül. 2 megállapításra jutottam ma Zsolcán: 1. Dédimama nem szereti Mary Poppins-t, mert nem szereti a bőröndöket, és az esernyőt sem. 2. a nektarin nevű barack elég betyárkörte, mert mindig csupizkodik... (Mary Poppinsra visszatérve, a Nani őt a szélhajtotta nők kategóriájába sorolja, ide tartozik még Juliette Binoche is, aki Johnny apukámmal játszott együtt a Csokoládé című filmben, és mindig várta a szelet amivel tovább utazhat. Lécci szóljatok, ha ismertek még egyéb szélhajtotta nőt, én csak 2ig jutottam)

Mikor hazaértünk, megebédeltünk. A Tanti különösen gyorsan megevett mindent, mert a forma1 miatt már olyan volt mint a sózott lukú tyúk. Végignéztük. A Tanti végig beszélte az egészet, mint már megszoktuk, végig csak Button-t figyelte, ahogy már megszoktuk, és nem foglalkozott anya és az én érzéseimmel (kell mondanom?) ahogy már megszoktuk..mindegy, már nem haragszom rá. Eredmény: Tanto 5. lett, Apa 7. Szerintem ha lett volna még 3-4 kör, Apának biztos sikerül megelőznie Rubenst, és akár Tantot is... de majd legközelebb. (viva mio padre automovilista!!!) Viszont beigazolódott az anyával közösen felállított elméletünk, miszerint Hamilton valóban Hamilton-kopó. Hiába volt már a verseny legelejétől körhátrányban, ahelyett, hogy kímélte volna az autóját, befejezte a versenyt (ugyanúgy körhátrányban) mert a kockás zászlónál várta a JUTIFALI!! :D de nem bántom jobban Hamiltont, mert Anyukám mindig azt mondja, hogy ne bántsak senkit, akkor sem ha nem kedvelem.

A nap mondata, amivel ma elköszönök tőletek nagyon hasznos volt számomra, mert több szót is tanultam belőle amit előtte nem ismertem: "na idefigyelj te vak kurafi. ha nem viszed azt a hatcsöcsű sátán kutyáját a szaténágyneműmről, nem csak egy vakvezetőkutyára lesz szükséged, hanem egy motoros székre is, amit a nyelveddel irányítasz."

kurafi = a férfi betyárkörte

szaténágynemű = olyan ágynemű amibe beleakad az ember kiszáradt, berepedezett sarka

vakvezetőkutya = nem tudtam, hogy vannak ilyen okos kutyák, de ez a tény megerősített abban, hogy szeretnék egy kiskutyát

ja és a végére egy vidámabb kép :)  Búvárkodtam a nappaliban.