Sziasztok!
Tudom a múlthéten nagyon elmaradtam a blog-írással, de megígérem, hogy megpróbálom behozni a lemaradást, csak ne haragudjatok rám, mert az nekem nagyon gyötrelmes lenne.
Hétfőn és kedden nem történt semmi izgalmas, de szerdán NANI-nap volt!! 1 napra visszakaptam a teljesértékű Nanimat. :) Ilyen legközelebb csak akkor lesz, mikor szabadságon lesz, de szerintem akkor is állandóan kecsölni fog, ha a bíróságon nem is, akkor majd a konyhában. Próbálok megfelelő módon eleget tenni apróséfi kötelességeimnek, és annyit segíteni a Naninak amennyit csak tudok. De elég nehéz lépést tartani vele. A miheztartás végett: 1 Tanti-lépés 3 Vito-lépés, 1 Nani-lépés 4 Vito-lépés, 1 Anya-lépés 5 Vito-lépés. Papit még nem számoltuk meg, de úgy sejtem, hogy 1 Papi-lépés olyan 6,5-7 Vito-lépés lehet. Ráadásul a Nani (félreértés ne essék, ez elismerés, nem akarom egy pillanatig sem megbántani) szóval ő olyan sebességgel közlekedik mindenhol mint a gyalogkakukk, még a konyhában is, csak nem bipbipel. Pedig az irtó vicces lenne, ha olyan Nanim lenne aki bipbipel. Talán majd egyszer megkérem, hogy próbálja ki a kedvemért. Talán gyereknapon. A születésnapomon biztos nem, mert az december 24-én van, és a karácsony elég stresszes itt nálunk, ahogy az elmúlt 3 évemben ezt megfigyelhettem. Szerintem az egy abszolút antibipbipes időszak. Vissza a Nani-naphoz: délelőtt végig együtt voltam a Nanival, csináltunk könnyű kis gyümölcslevest, aztán corn flakes-es rántott husit. A panírozásnál Anya is csatlakozott, pedig nem szeret panírozni, mert azt mondja 2 nap múlva is lisztestojásoskornfléjkszesmasszát szed ki a körmei alól. Én nem tudom, hogy az milyen. Nekem nincsenek körmeim. Ami azt illeti ujjaim sincsenek. Csak 2. A kezemen van 1-1 hüvelykujjam. Lábujjaim tényleg nincsenek. Egysem. A Tanti mindig rávilágít a valóságra, hogy elég kis bumszli lábaim vannak, ráadásul csámpásan állok. Hát de kérdezem én, nagy baj, hogy csámpásan állok, ha 3 évesen eléneklem Neked a Nessun Dorma-t, elszavalom a János vitézt, tudom, hogy mi az eshetőleges szándék, hogy a villám elektromos kisülés az égben, hogy a turizmust csak fenntartható fejődéssel lehet kiépíteni, a fenntartható fejlődés alapja pedig a tudatos tervezés, illetve meg tudom osztani Veled az érzéseimet egyenlítői kecsuául. Najó ez egy kis túlzás. Csak akkor tudom, ha szeretlek :) Ajj de mindig elkalandozok. Szóval vissza a Nani-naphoz. Ebédre jól befaltunk. Le is sunytunk gyorsan a Nanival délután. Miután felkeltünk, Nani, Tanti és Anya elmentek a Barlangfürdőbe. Oda sajnos nem mehettem velük, mert én csak mérsékelten vagyok vízálló, de Anya megígérte, hogy majd kapok egy felfújható kis gumicsónakot, és azzal bemehetek velük még a Balatonba is :)
Csütörtökön és pénteken megint nem történt túl sok minden. Ma jöttek Dédiék (Papi-anyukája Dédiék) felköszöntötték a Nanit, mert holnap lesz a Nani szülinapja. Ha befejeztem a blogírást, még rajzolnom kell Neki valami szépet. Sajnos még nem tudom, hogy mit. Gondoltam, hogy rajzolok róla egy portrét, de nem vagyok olyan tehetséges, hogy papírra tudnám vetni Nani szépségét. (ha olvassa majd ezt a bejegyzést, azt fogja mondani, hogy gúnyolódtam, pedig nem is :( ) Holnap egyébként Anya elutazik 1 hétre, úgyhogy addig biztos nem fogok blogot írni, mert együtt írjuk. Pontosabban ő gépeli le a gondolataimat, vagyis diktálok neki. Ahogy már említettem, nincsenek ujjaim, így elég nehezen oldanám meg egyedül a dolgot.
Mivel még alkotnom kell valami szépet a Naninak, most lassan elköszönök, csak még mutatok néhány képet: .jpg)
A Tanti új csizmájában állok a saját lábaimon! :)
Amíg a Nanival vártuk, hogy kicentrifugázzon a mosógép felmásztam a szárítóra, mert nekem az egész lakás egy játszótér :) Itt éppen lajhár pózban vagyok. Nani szóvá is tette, hogy miért vonzódom ahhoz, hogy mindig valamilyen állatpózt vegyek fel. A másik kedvencem az oposszum, majd egyszer megkérem Anyát, hogy csináljon olyan képet is :)
És mára az utolsó kép, (Papi kedvéért szemből) egy kis pihi Rémyvel ebéd után:
Mostmár tényleg elköszönök, ha Anya hazajött, én is visszatérek! :)
puszi, Vito
